Idézet:
HWTrader eredeti hozzászólása
Ragyogo hozzaszolas Sidius, mint mindig!
Egyik mentorom irta valamikor epp egy ilyen godrom aljan, hogy ne aggodjak, 25 ev utan is vannak ilyenek, az ember viszont mindig egy picivel tobbel maszik ki es konnyebbe valik vegigelni oket idovel.
Mondjuk a kettonk godre kozotti kulonbseg kb 3 evi fizetesem...
A kezdok el sem hiszik milyen erzes latni lefolyni egy nagy summat a lefolyon es optimistanak maradni. Na de ezert nem riszkirozunk 1-2%-nal tobbet egy pozicion, ugye?  |
Egyébként én hiszem azt, hogy minden egyes gödör kell, szerepe van a jellemformálásban, és amikor kimászik az ember belőle, mindig felvérteződik valamivel.
Egyébként rengeteget gondolkodtam az ilyesmin, és arra jutottam, hogy a tőzsdénél jobb jellemformáló képződményt el sem lehet képzelni. Itt minden előfordul az emberrel és az ellenkezője is. Igaz nem valami kíméletes oktató, mert szokott olyat csinálni, hogy felemel a mennybe (nagy porfitot ad) majd letaszít a pokolba (nagy veszteséget okoz), vagy csak megsimogatja a buksit (vagyis lök egy kis baksist) esetleg csak annyit mond, hogy ejnye-bejnye ( azaz csak kis bukóval büntet). Itt a nagyképűek is vagy megalázkodnak, vagy porba taszíttatnak, a félénkek meg vagy önbizalmat szereznek, vagy megismerik a félelmet A türelmetleneknek türelmet fognak tanulni, a lazaságra hajlamosak meg önfegyelmet. Mert ha nem.........
Én legalábbis rengeteget tanultam a tőzsdén olyasmit, amit nem biztos, hogy "civilként" megtanultam volna, pedig például a türelem, vagy a pénzeszközökkel való sáfárkodás nem csak a tőzsdén hasznos.
Ja még valami a jó öreg Kostóról, ami a reszkírozott 1-2 %-ról jutott eszembe. Régen olvastam már a műveit, de ha jól emlékszem azt mondta, hogy aki nem ment tönkre a tőzsdén legalább kétszer (egyébként ő maga is), az nem is tőzsdés. No ezért is fenntartással kell kezelni amiket írt, mert én bizony egyszer sem szeretnék tönkre menni. Ő ugyanis másképpen kezelte a fennálló kockázatokat, nem foglalkozott stopszintekkel, ha valami szerinte eleget zuhant abba belevett és utána ahogy esett, újra és újra belevett (ugye ismeritek a hulló kés alá állás esetét?), aztán majd meg állt valahol. Hát köszönöm szépen azt a valaholt.
Szóval szerintem olyan volt mint Mikszáth Kálmán. Jól írt, sokat annekdotázott de jól meg kell gondolni mit fogad meg tőle az ember. Ezzel persze nem a szakmai tudását szeretném vitatni.
Egyébként amit Stockwalker írt mármint hogy
"Livermore és a többi nagy spekuláns mondásairól, mint pl. arról, hogyha esik egy papír, mittudomén 3%-ot, akkor abba ne vegyünk bele mert annak az esésnek oka van"
sem tudok teljesen azonosulni. Én már csak ilyen kötözködős vagyok!
Elképzelhetőnek tartom, hogy ez igaz bizonyos szituációkban, de mi van akkor ha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy nem érdekel miért esik csak vele egyirányba menjek azaz shortoljak? Mert ugye ha valakinem fundamentális alapokon kereskedik, azt nem biztos, hogy érdeklik az okok. Inkább csak az okozatok. Ha csinál az EUR/USD napos charton egy nagy elnyelő alakzatot egy ellenálláson, akkor nem azt fogom vizsgálni, hogy milyen fundamentális problémák vannak az euró övezetben, hanem azt, hogy történt egy engem érdeklő szituáció és ez engem short belépésre fog sarkalni vagy sem. Vagy ha long poziban vagyok, megnézem, hogy meddig eshet első lépésben, át kell értékelnem a pozíciót, vagy pedig megvárom, hogy rápottyanva a támaszra és vizsgálom, hogy hajlik-hajlik de talán kitart, vagy hajlik és törik. De hogy miért teszi mindezt, annyira nem érdekes.
Szóval az amit Livermore ír, az lehet igaz is, meg nem is. Lehet, hogy az ő kereskedési stílusában igaz, az enyémben érdektelen. Ez megint nem a szakmaiságának aláásására irányuló eszmefuttatás.
