Kedves Péter!
Köszönjük a megosztott tapasztalataidat! Sokat lehet tőled tanulni!
„Bízom benne hogy a többiek nem tartanak nagyképűnek az írásod miatt, ami az "időd eladást" illeti, de ebben is egyetértünk.”
Remélem nem, de ha mégis, egyszer talán eljut oda (és kívánom, hogy így legyen) és megérti, hogy az „idő eladás” nem nagyképűség. A nagyképűség fogalmát sokan definiálták sokféleképpen, de nekem a Mohamed megfogalmazása tetszik a legjobban (az igazságtartalma miatt) mely szerint:
„A nagyképűség az igazság elutasítása és az emberek megvetése.”
Az „idő eladás” piaci fogalom és mindenki műveli, még ha nem is veszi tudomásul. A kérdés mindössze az ára! Viszont azt tudjuk, hogy ha valamiből kevés akad, az drága, amiből meg sok van a piacon, az olcsó. Hogy valaki tisztában van a saját ideje értékével, attól még nem lesz nagyképű. De persze ezt nem is neked magyarázom, hiszen egyetértünk.
Még pár szó arról amiben nem értünk egyet!
Először is a pár száz dolláros számlákról annyit, hogy én hangoztattam már azt a véleményemet, talán itt a fórumon is, hogy én nem nyitnék ennyi pénzel számlát, mert ez éppen olyan mint az autó hitelre. Egy rossz üzlet. A kereskedőnek! Ha csak ennyi pénze van, vagy ennyit tud rászánni, akkor vagy menjen el egy wellness hétvégére és érezze jól magát, vagy gyűjtsön még hozzá. Tudom, hogy a magyar átlagfizetések mellett nem könnyű még 1000 dollár összegyűjtése sem, 5-10000 dollár meg főleg nem. Főleg, hogy ha már családja van az embernek. De ez az első feladvány amit meg kell oldani, akár olyan áron is, hogy a munkaidő nem 8-10 óra, hanem 16 vagy 18. Ez csak úgy megy, hogy valaki befogja a célkeresztbe a célt, és nem engedi ki onnan, amíg el nem éri!
Egy példa:
Én amikor a 90-es években egyszer Ausztriában dolgozott a cégem (és még kézzel kellett vezérelnem) hónapokon keresztül minden nap a saját ágyamban aludtam, pedig minden nap kint voltam az építkezésen, az elejétől a végéig! Csak ennek az volt az ára, hogy lefeküdtem éjfélkor mikor hazaértem és felkeltem hajnali 4-kor. Minden egyes napon vasárnap kivételével amikor lényegében ájultan hevertem. Soha annyi kilométert kocsiba nem tettem ilyen rövid idő alatt, és soha annyi üvöltő zenét nem hallgattam.
)
De a cél bent volt a célkeresztben, és ugye az mindenki számára világos, hogy nem az volt a cél, hogy befejezzük az építkezést. Bár persze azt is jó lett volna minél előbb befejezni, vártam is és velem együtt még jó pár emberem. Amikor bulit rendeztem év végén a cég dolgozóinak és a családjuknak, meg is kérdezte az egyik melós, hogy ugye főnök nem lesz mostanság ilyen meló? Nem hazudhattam neki, ezért azt mondtam, hogy de bizony lesz, de annyit megígérhetek, hogy én sem a kényelmes főhadiszállásról fogom őket távvezérelni. Később ezt az ígéretemet megszegtem persze, de az már a cég méretbővülésének volt köszönhető!
Szóval az én szubjektív véleményem, hogy pár száz dollárral ne. Megvan a cél, amit el kell érni, és ahogy már itt elhangzott ha valaki 10 évet kibírt tőzsde nélkül, néhány évet még el fog viselni, amíg sikerül egy tisztességes tőkét összegyűjteni. A demo addig is adott, ha gyakorolni akar, tesztelgetni, tanulni, kísérletezni vagy mittudomén.
Abban viszont egyetértek veled, hogy senkinek sem lehet azt mondani, hogy ennyi és ennyi veszteséget kell elviselned, éppen úgy mint azt sem, hogy ennyi nyereséggel kell megelégedned. Sőt ilyet egyáltalán nem szabad neki mondani.
A 2-3% pontosan arra jó, hogy megőrizze a tőkéjét azokban az időkben amikor az összes kezdő hibát el fogja követni. Mert el fogja arra mérget vehet! De miért? Hiszen elmondják neki az oktatáson, hogy mit kerüljön! Elmondják a fórumokon a tapasztaltabb társak, hogy mibe estek bele és azt hogyan kezelték vagy, hogy nem tudták kezelni. Előtte vannak a példák, és mégis bele fog esni! Miért? Mert az ember nem tökéletes, esendő ergo el fogja követni a hibákat. Ezzel tulajdonképpen semmiféle baj nincs, hiszen a kötéltáncos sem fogja végrehajtani a gyakorlatát a magasban mindig tökéletesen. Kezdőként többször, a tapasztalat növekedésével végül drasztikusan kevesebbszer fog hibát elkövetni és leesni a kötélről. De ha kezdő korában nem raknak alá védőhálót akkor nem sok esélye marad, hogy tapasztalt róka legyen ugye? Az első leesés végzetes lehet a karrierjére! Amikor alárakják a védőhálót azon fognak vitatkozni, hogy szúnyogháló sűrűségű legyen vagy jó lesz 5 centis sűrűségű is? A lényeg, hogy elbírja a súlyát amikor lesik és maximum kificamodjon valamije, vagy eltörjön a kisujja, de a karrierje megmaradjon.
Esetleg a sivatagban találunk egy kiszáradt embert, akkor vajon leállunk e azon vitatkozni, hogy citromos vizet adjunk neki vagy sima vizet? Vagy inkább megitatjuk azzal ami rendelkezésünkre áll, hiszen nem a kényelme, hanem az élete a tét.
No ez a 2-3% egy kezdőnek. A védőháló vagy a folyadék! Rakjuk alá a védőhálót és adjuk meg a lehetőségét, hogy utána eldöntse, hogy milyen lyukat rak rá később. Rossz beidegződésekhez pedig nem az vezet, hogy a kockázatot, hogyan kezeli, hanem elsősorban az, ha valaki nem tart folyamatos vizsgálatot maga felett, és nem szán időt arra, hogy átvizsgálja a vele történt eseményeket, tehát nem analizál. No az ilyen embernél nem a 2-3%-os kockázatkezelés vagy a te általad tanítottak okozzák a problémát, hanem az sokkal mélyebben keresendő. Tehát véleményem szerint a kockázatkezelés formája nem pusztán matematikai kérdés, hanem emberi tudatfejlődés kérdése.
Egyébként a kockázatkezelés vitája véleményem szerint éppen olyan meddő, mint az, hogy tanfolyamon sajátítsa el valaki a tőzsde művészetét, vagy önerőből. Ez csak az út, de ugye tudjuk, hogy minden út Rómába vezet (kivétel a zsákutcák), és a kérdés inkább az, hogy az egyén végig tud e menni az úton!
Még csak annyit, hogy ha jól olvastam 8 éve kezdted el a tőzsdét. Akkor még nem vehettél részt az 1998-as lényegében első olyan tőzsdei válságban, ami a tőzsde újbóli megalakulása óta sújtotta a börzét. Nem tudom melyik tőzsdén kezdtél, de én most csak a magyar tőzsdéről beszélek. Nekem volt „szerencsém” végigélni a 1998-es kényszerleszállást. Egyénként a bemelegítés még 97-ben kezdődött ősszel amikor volt olyan nap, hogy 1200 ponttal esett a BUX. Ez akkoriban 15-16% körülinek számított napon belül! Én ekkor még befektetőként voltam jelen és készültem a spekuláns korszakomra. 1998-ban azonban amikor nyár végén összeomlott az orosz pénzügyi rendszer akkorát esett a BUX, hogy nagyon nagyot. Majd 3000 pontig ment vissza olyan 8500-ról. Az értékek nem pontosak, mert csak emlékezetből idézek. De akkor még egy tőzsdeteremben ülve adtam a megbízásokat telefonon, és láttam, hogy spekulánsok rohangálnak, üvöltenek a brókerükkel, egyáltalán be voltak dilizve. Vagyonok tűntek el a ködben. Legnagyobb részük persze a határidős piacon, ahol nem tudták fedezni a pozíciójukat. Rengetegen csődbe mentek, és bár én személy szerint senkit nem láttam aki öngyilkos lett volna, csak hallottam, hogy a vonat alá ugrott valaki, meg felakasztotta magát, de ezek nem voltak megerősítve. Viszont olyat láttam aki sok-sok milliót pörgetett a kezében, és délután mikor kiléptem az üvegajtón ott ült a járdán és sokkban merengett lényegében csont szegényen. Ez volt a legdurvább amit én személy szerint láttam, de mondom kisebb nagyobb diliket is még mellé.
Miért írtam ezt le? Hát egyrészt azért mert a határidős piac tőkeáttétje kisebb mint a forex tőkeáttétek, tehát nincs 1:200 hanem mondjuk 1:8 vagy 1:10, de a párhuzamok miatt az eredmény ugyanaz, ha baj van. Másrészt a rengeteg veszteség okai szerteágazóak voltak. Bróker visszaélések, pánik effektus (ha valakit érdekel kifejtem, mert sokat olvasgattam róla. Mint tudjuk a tőzsde elsősorban pszichológia), de a legfontosabbak szerintem azok a kapzsiság és a kockázatkezelés borzalmas hiányosságai. A legtöbb ember tulajdonképpen nem is alkalmazott kockázatkezelést amikor jött a tisztítótűz. Én sem! Csak nekem az volt a szerencsém, hogy akkor még nem határidőztem, és bár néhány részvényben nyakig ültem elöl az zászlóshajó MOL-al, azt az egyszerű tételt választottam, hogy a pánik elmúltával az árak általában felfelé mennek. Szóval nem próbáltam kiszállni, de gyanítom, hogy nem is sikerült volna, vagy csak orbitális veszteségekkel. Viszont volt néhány ember akiket ismertem, akik nyugodtak voltak! Miért? Mert ők akkor már használtak, komolynak nevezhető kockázatkezelő módszereket és azok legnagyobb része %-os volt. Mikor a pánik elérte őket már kint voltak a piacról, (köszönhetően a kockázatkezelésnek) masszívan shortolták a határidőt és persze a részvényeket is! Volt aki elég nagy tőkével tette ezt, szóval generáló szerepe volt a pánik fenntartásában, de az egy másik témakör! Lényeg, hogy ne temessük el a jó öreg %-os kockázatkezelést!
Még néhány szó a találati arányról, mert ez egy fontos kérdés.
Én az 1:1-et nem arra írtam, hogy így kell kereskedni, sőt tiszteletben tartom azt, ha te nem mész bele ilyen szituációkba. Én meg spekulatív tőkével nem építek nagy pozíciókat. Építek, de azt teljesen máshogy teszem. Talán egyszer majd azt is megvizsgáljuk, hogy ki hogy teszi. Tehát mindenki másképp csinálja!
Nem akarok abba sem belemenni, hogy hány százalékát kell eltalálni ahhoz a kereskedéseinknek, hogy nyereségesek legyünk. Lehet valaki tartósan 40%-al is nyereséges, és nem kizárt, hogy még 30%-al is. Mint ahogy az is valószínű, hogy ha valaki tartósan képes lenne hosszútávon 60%-ra akkor 1:1-el is nyereséges lenne. Ezek matematikai tételek. Köztudott, hogy matematikai valószínűségekre programokat írnak és robotok hajtják végre a feladatokat.
Amikor találati arányra gondoltam és azt mondtam 1:1- el is hatalmas nyerőben lehet lenni, piaci szituációkra gondoltam. Léteznek olyan piaci szituációk amik leolvashatók a chartról, és akár 10 évre visszamenőleg is. Ezekből a szituációkból megfelelő gyakorlattal megmondható, hogy az esetek túlnyomó részében merre fog menni az árfolyam. A túlnyomó rész pedig pedig biztosan több mint fele-fele. Hogy mennyit megy? Ugye tudjuk, hogy bármilyen arányt is adunk meg legyen az 1:1, 1:2 vagy 1:3 amikor belépünk a pozícióba csak az első szám a biztos ami a veszteség. A második érték az elméleti feltételezés amit valamire alapozunk. Hogy ki mire alapoz, az alapvetően mindegy, mert arról megint azt mondhatjuk, hogy az az út amin jár, abból meg bármennyi lehet. A cél ebben a helyzetben pedig nem más, mint az a hátsó számot megfelelően biztosra kell vennünk, ahhoz, hogy belépjünk az adott pozícióba. Mondhatnám úgy is, hogy meg kell tudnunk ideologizálni, hogy miért tartjuk valószínűnek, hogy az árfolyam azt eléri. Azonban a hátsó szám olyan mint az időjárás előrejelzés. Minél nagyobb annál nagyobb az esély, hogy közbejön valami ami megakadályozza, hogy könnyen odajussunk. Persze azért van előnye is, például az, hogy a stopunkat nagyobb terünk van mozgatni. Minél kisebb a hátsó szám annál nagyobb az esélyünk, hogy elérjük. Ennek azonban az a feltétele, hogy meglássuk azt a piaci szituációt, amikor ezt érdemes megtennünk, mert nem matematikai alapon, hanem pszichológiai alapon nagyon jó találati arányban megjósolható, hogy ez be fog következni. Miért is jó ez? Miért nem jobb a nyugodtabb 1:2 vagy még ennél is jobb arány? Mindössze azért, mert ez nem jelenti azt, hogy csak 1:1 lesz, hanem azt jelenti, hogy 1:1 elég nagy valószínűséggel lesz, a többi meg meglehet! Én legtöbbször ezt keresem, amikor ez az együttállás megvalósul. Hány alkalommal valósul ez meg? Sajnos idézőjeles „tökéletesen” nem túl sokszor az erejéhez mérten, de azért van belőle, csak fülön kell tudni csípni. Egyébként olyannyira van, hogy amikor még BUX határidővel foglalkoztam elsősorban napon belül azaz daytraderként, mondhatom, hogy az alapok nálam erre épültek. Egy másik fórumon beraktam a kereskedéseimet napon belül, amik tulajdonképpen ezen piaci szituációk felismerésére történtek, és miközben mások indikátorokra meg alakzatokra kereskedtek én egy egyszerű vonal grafikonra amin a forgalmon kívül más nem is volt, a forgalom is azért, mert az alapból rajta volt. Később aztán elhagytam a naplózást mert egyrészt, nem fért bele a napi kereskedésbe a leírás is, pedig egy darabig élőben közvetítettem, másrészt meg elkövettem egy nagy butaságot, amiért van lelkiismeret furdalásom. Egyrészt odaadtam néhány kezdő kezébe a tüzet, anélkül hogy figyelembe vettem volna, hogy hol tartanak a pályafutásukban, másrészt nem mondtam el a működési elvet. Ez sajnos azt okozta, hogy az jól járt aki csak megpörkölődött, de volt aki ennél rosszabbul is járt!
Most amikor egyéb elfoglaltságaim miatt nem kimondottan daytradelek, ugyanúgy használom, csak mint említettem nem túl sokszor adódik ilyen szituáció. De ha meglátom majdnem bizonyos, hogy rámegyek.
Ennek ellenére, valamint azért mert a tapasztalatom is az, hogy egy kezdő tőzsdés számára vannak dolgok amikhez nyúlni nagy gyakorlat nélkül nemcsak értelmetlen, de veszélyes is, azt mondom és tartom, hogy ne ezekkel foglalkozzon az elején. Ne azzal, hogy a kockázatkezelés melyik formálja a legeslegjobb, mert ami ma jó, holnap lehet, hogy megy a kukába. Ne azzal foglalkozzon, hogy neki csak 1:2 a jó legalább, és ne azzal, hogy legalább 80%-ban sikerüljön eltalálni a kereskedéseit.
Amit tennie kell az mint mondtam a gondolkodásmód megváltoztatása legyen az első számára. Ha már ilyen gondolkodásmóddal született, akkor ahhoz csak gratulálni tudok, de elég kevés csodagyerek születik. A többieknek meg kell változnia. Szerezze meg ezt a képességet, bármennyire misztikusan hangzik. Amikor olyanokat hallok, hogy „figyelj apafej én már több hónapja pörgetem a dolgot és már megötszöröztem a pénzem, és ez kurva egyszerű, csak pörögni kell” (no persze nem így hangzik el teljesen), akkor ott jellemzően sajnálat van bennem. Csak annyit tudok neki mondani, hogy találkozunk 5 év múlva amikor kiadta a tőzsde a „diplomádat”. Reméljük így lesz.
A második, hogy induljon el az úton, de a kötél alatt legyen ott a védőháló mindig. Ez az elején nyilván elsősorban kockázatkezelést jelent (legyen az bármilyen), de később éppen úgy jelentheti ezt, az esetlegesen megszerzett vagyon diverzifikálása. Az is egy védőháló, csak ott már amit megszerzett azt védi.
A harmadik legyen a tanulás, és folyamatos fejlődni akarás.
Ha ez a három megvan, akkor már túl sok problémája ezen a területen nem lehet, legalábbis nem olyan, amit ne lehetne leküzdeni.
Olyan részletkérdések mint a tanfolyammal vagy anélkül, technikai elemzéssel vagy fundamentálisan, a lehetséges veszteség százalékosan vagy másképpen, a majdhogynem mindegy kategóriába sorolhatók ha az előzőek nem működnek!
Na egy újabb hosszúra nyúlt monológ, bár szerintem ezekkel fontosabb témák vannak érintve, mintha feltennénk 5 chartot elemzésre! Azért sikerült vagy három részletben nekifognom, mire elég idő jutott befejezni!
