Tőzsdepszichológia befektetőknek.

[Mighti]

Helmut Hornstein: Tőzsdepszichológia befektetőknek.

[Mighti]

Helmut Hornstein egy alap kezelője. Kb. ez minden, amit a könyvről mondani tudok. Szerintem ne vedd meg. Semmi olyat nem találtam benne, hogyan változtathatjuk meg magunkat. Hogyan ragaszkodjunk a szabályainkhoz, hogyan ne csináljunk hülyeségeket, miközben pozíciónk van.
Én nem tudtam végig olvasni. Bár nem is vagyok befektető, aki a buy and hold stratégia híve. Semmi használhatót nem találtam a könyv első harmadában. Tovább pedig nem bírtam…

[sidius]

Mighti eredeti hozzászólása

Helmut Hornstein egy alap kezelője. Kb. ez minden, amit a könyvről mondani tudok. Szerintem ne vedd meg. Semmi olyat nem találtam benne, hogyan változtathatjuk meg magunkat. Hogyan ragaszkodjunk a szabályainkhoz, hogyan ne csináljunk hülyeségeket, miközben pozíciónk van.
Én nem tudtam végig olvasni. Bár nem is vagyok befektető, aki a buy and hold stratégia híve. Semmi használhatót nem találtam a könyv első harmadában. Tovább pedig nem bírtam…

Én elolvastam ezt a könyvet. Egy spekulánsnak ez nem alapmű, mert az író teljesen más szemszögből, mégpedig a befektetések szemszögéből nézi az eseményeket, valamint több alkalommal kinyilvánítja a spekuláció ellenes véleményét hol nyíltan, hol burkoltan. Ez azért szomorú, mert ha egy kicsit belegondol, a tőzsdén a spekuláns olyan mint a Dunában a víz! Azért kíváncsi lennék, hogy ha belefekteti a pénzét valamibe, és azt a spekuláció nem mozgatja meg, akkor mégis miből keletkeztetné a profitot. A könyv végén teljesen hiteltelenné vált, amikor megpendítette a saját alapját mint lehetőséget. Hmmm.

[Jegenye]

A topik címe annál sokatmondóbb,mintsem egy könyvről kelljen véleményt mondani. Én is olvastam valamikor, de egyáltalán nem hagyott nyomot bennem, a szűkös magyar nyelvű nyomtatott kiadványokból annak idején kihagyhatatlannak tűnt és ezzel el is mondtam mindent, amit róla tudni érdemes. Nagyjából a vegyél olcsón esésnél és add el drágán emelkedésnél bölcsességet taglalja mit tudom én hány oldalon át.
A megdöbbentő azonban az, hogy ennek a topiknak nincsenek további bejegyzései, kommentjei, posztjai, az olvasottsága pedig a béka segge alatt van.
Holott a legeslegfontosabb témát érinti!
Ez áll az első helyen, mindennél döntőbb, az összes többit kérdést magasan felülmúlja, ezt minden gyakorló, tapasztalt; tőzsdén már lőporszagot érzett tréder tudja.
A stratégiáknak nevezett módszertani kérdésekről el lehet csámcsogni, elméleti síkon vitatkozgatni az MACD, RSI, Bollinger és Elliott urak társaságában, de amikor már túlléptünk ezeken és megnyitottuk az éles számlánkat, akkor bizony bekövetkezik az a fordulat amitől megállja a helyét a tőzsdei közhely: 10:90.
Ennek pedig roppant profán oka van. A stressztűrőképességünk helytelen felmérése. Önmagunk ismerete, ill. annak teljes félreértése. Az az általános gyakorlat, hogy a bukót hagyjuk futni, a nyereséget pedig azonnal vágjuk. Praktikusabban: reménykedünk, hogy a pozink helyes irányba forduljon és belevizionáljuk, szuggeráljuk a chartba, hogy bizony a belépőnk helyes volt, a veszteség csak átmeneti. Majd aztán mikor a veszteség az istennek sem akar csökkenni, akkor ráveszünk/adunk a bukó pozira, átlagolunk és bizony az is könnyen előfordulhat, hogy mikor már a TÉNYLEGES veszteségünk komoly méreteket öltött, akkor beparázunk és zárunk. Fordítva is igaz a dolog. A belépésünk után máris kedvező irányban alakulnak számunkra az események, szinte percek alatt tetemesnek tűnő hasznot érünk el és az elégedettség érzésével tesszük zsebre a zsetont. Majd aztán jól el is dicsekszünk vele az első adandó alkalommal, hogy milyen frankó dolog a tőzsde, pikk pakk lehet keresni vele X forintot, dollárt, buznyákot stb-t. No azzal persze nem, hogyha vártunk volna még egy órácskát, egy napot, isten ne adja egy hetet-hónapot, akkor pont a 4-5-szörösével lettünk volna gazdagabbak...
Csak a két legpregnánsabb példát említettem. Beszélhetnénk még arról, hogy azt hisszük a részvényeinkkel házasságot kötöttünk, vagy spekulánsból hirtelen befektetővé avanzsálódtunk (magyarul beragadtunk), erőnket meghaladó módon kockáztattunk és hasonlók...
Sajnos a rossz hírem az, hogy ezen mindenkinek át kell esnie. Meg fogja tapasztalni kikerülhetetlenül. Ezt biztonsággal állíthatom.
A tőzsde természetes velejárója a stressz, a nagyfokú adrenalin, a játékszenvedély és izgalom.
Nem szeretnék azonban túlságosan lehangoló lenni. Önnön pszichénk kontrolljára vannak tőzsdén kívüli módszerek, nem feltétlen a pénztárcánkon keresztül kell magunkat igazán megismerni.
Magam részéről elsősorban a pókert javasolnám, mint tréninget, ugyanis számtalan hasonlóság, azonosság van a két műfaj között, azt is lehetőleg éles pénzzel. Oda elég akár 100 dollár is, tapasztalatszerzésre bőven megteszi. Hogy mennyiben szerencsejáték ez meg az, most nem ide tartozik, rengeteget lehetne róla vitatkozni. Nem is ez az érdekes, én a pókert pl. kimondottan unalmas játéknak tartom a tőzsdéhez képest.
Akinek pedig van ideje az pedig sportoljon, lehetőleg olyan ágakban, amely egyéni és igazi versenyhelyzetbe hozza.
Nagyon nem mellékes körülmény, sőt szinte elengedhetetlen amúgy is, hogy pl. egy daytradernek kimondottan frissnek, szellemileg, lelkileg teljesen stabilnak illik lennie. Ezt az állapotot a sport által lehet leginkább megszerezni.
Az alkohol gátlásokat, feszültséget oldó hatásait is lehetne említeni, de ettől tekintsünk el, mert egy dolog biztos: jó döntésekre sosem vezetett még.