Tweet
Kamionos eredeti hozzászólása
Hozzászólás megtekintése
Ha már így belekezdtem, akkor folytatom. Pozícióméretezés hányásküszöb szerint. Mindig akkora mérettel nyitom a pozit, amennyivel még várhatóan tisztán tudok gondolkodni az adott trédben. Illetve aszerint, hogy mennyire érzem magam összhangban a piac ritmusával éppen.
Kezdeti stop olyan messzire, hogy még véletlenül se zavarja a pozit
Tulajdonképpen csak a rendkívüli események miatt kell. Ehhez azért kell magabiztosság. A minél szűkebb stop is csak egy fogódzkodó a bizonytalankodóknak. A piac szinte sosem mozdul nagyot és mozog korrekció nélkül előzetes jelek nélkül.
Így viszont nem kell RR számolgatásával sem töltenem az időt, mert értelmét veszti.
Ha ellenem megy a pozi, akkor sűrűn megkérdezem magamtól, hogy ha most látnám a chartot, akkor megnyitnám-e a trédet. Ha igen a válasz, akkor tartom. Ha határozott igen, akkor még rányitok martingallel. (Gondolom ettől is többen sikítófrászt kapnak.)
Ha a válasz nem, akkor elkezdem keresni azt, ahol a legkisebb veszteséggel ki tudok szállni. De ha a piac azt mondja, hogy ne várj semmit, most azonnal zárj mindent, akkor azt teszem. Fontos, hogy ezt ne a veszteségtől való félelem diktálja.
Szóval szinte semmit nem használok, ami a nagykönyvben meg van írva és szinte mindent úgy csinálok, ahogy szigorúan tilos, vagy nem ajánlott. Ez van
Az biztos, hogy nincs az az algoritmus, ami meg tudná fejteni a trédjeimet
Még én sem tudom. De nincs is értelme naplót vezetgetnem.
Egyébként is minden tréd egy különálló történet egy adott nap, adott órájában. A holna****k semmi köze nem lesz a maihoz, akkor meg minek vizsgálgatni, méricskélni, statisztikázni.
Nem viccnek szántam a leírásom, még ha néha úgy is tűnik. Csak szerettem volna egy más perspektívából is megvilágítani a kereskedés világát. Már bő egy éve is leírtam nagyjából ezeket és sokan azt mondták, hogy előbb-utóbb el fogok vérezni, ha így folytatom. Jelentem még mindig itt vagyok és igazán jól. Nem állítom, hogy így kell kereskedni, csak azt, hogy nem csak a nagykönyv létezik.
Nincs jó vagy rossz módszer, csak eredményes és eredménytelen!
Kezdeti stop olyan messzire, hogy még véletlenül se zavarja a pozit
Tulajdonképpen csak a rendkívüli események miatt kell. Ehhez azért kell magabiztosság. A minél szűkebb stop is csak egy fogódzkodó a bizonytalankodóknak. A piac szinte sosem mozdul nagyot és mozog korrekció nélkül előzetes jelek nélkül. Így viszont nem kell RR számolgatásával sem töltenem az időt, mert értelmét veszti.
Ha ellenem megy a pozi, akkor sűrűn megkérdezem magamtól, hogy ha most látnám a chartot, akkor megnyitnám-e a trédet. Ha igen a válasz, akkor tartom. Ha határozott igen, akkor még rányitok martingallel. (Gondolom ettől is többen sikítófrászt kapnak.)
Ha a válasz nem, akkor elkezdem keresni azt, ahol a legkisebb veszteséggel ki tudok szállni. De ha a piac azt mondja, hogy ne várj semmit, most azonnal zárj mindent, akkor azt teszem. Fontos, hogy ezt ne a veszteségtől való félelem diktálja.
Szóval szinte semmit nem használok, ami a nagykönyvben meg van írva és szinte mindent úgy csinálok, ahogy szigorúan tilos, vagy nem ajánlott. Ez van
Az biztos, hogy nincs az az algoritmus, ami meg tudná fejteni a trédjeimet
Még én sem tudom. De nincs is értelme naplót vezetgetnem.
Egyébként is minden tréd egy különálló történet egy adott nap, adott órájában. A holna****k semmi köze nem lesz a maihoz, akkor meg minek vizsgálgatni, méricskélni, statisztikázni.
Nem viccnek szántam a leírásom, még ha néha úgy is tűnik. Csak szerettem volna egy más perspektívából is megvilágítani a kereskedés világát. Már bő egy éve is leírtam nagyjából ezeket és sokan azt mondták, hogy előbb-utóbb el fogok vérezni, ha így folytatom. Jelentem még mindig itt vagyok és igazán jól. Nem állítom, hogy így kell kereskedni, csak azt, hogy nem csak a nagykönyv létezik.
Nincs jó vagy rossz módszer, csak eredményes és eredménytelen!
Ha kiteszed e leírásod mellé egy legalább 100 kötést tartalmazó nyereség grafikont, akkor pontokba szedve még konkrét számokkal is leírható és ismételhető stratégia leírást lehet készíteni arról amit csinálsz!
A szubjektív elemek a rendszerekben folyamatosan ismétlődnek.
Az agyunk nem "rögtönöz" minden döntésében, hanem kizárólag az "előzmények" alapján dönt. Ergó: tudatalatti részben ismétlődnek a kereskedési mechanizmusok. Magyarur: mindenki rendszer szerint kereskedik, ha tud róla, ha nem! (az is rendszer, ha össze-vissza csapongás van, különböző döntési lehetőségek között)
Csak idő és kereskedési darabszám, valamint belső meggyőződési szint kérdése a stabil állapot. Amikor ez megvan, minden rendszer pontosan definiálható és akár írásban rögzíthető.
A továbbadhatóság és a "másolás" viszont nem!
Hozzászólás