Közlemény

Collapse
No announcement yet.

Tőzsde viccek

Collapse
X
  • Szűrés
  • Idő
  • Mutat
Clear All
new posts

  • Tőzsde viccek

    Dr. Marc Faber, befektetési guru, saját gazdasági lapjában:

    "A központi kormányzat mindannyiunknak ad kb. 1.000 $-t. Ha ezt a pénzt
    elköltjük a Wal-Martban, a pénz Kínába kerül. Ha benzint veszünk rajta,
    akkor az araboké lesz. Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong Kong-ba
    kerül. Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Mexikó-é, Hondurasé és
    Guatemalá-é lesz. Ha kisfogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba,
    Németországba, Spanyolországba kerül. Ha semmire sem jó elektronikus
    ****ságokra költjük, akkor a pénz Taiwanra vándorol és nem segíti az amerikai
    gazdaságot. Az egyetlen lehetséges mód, hogy a pénzt itthon tartsuk
    Amerikában, ha kurvákra és sörre költjük, mert ezek garantáltan hazai
    termékek. Én ehhez tartom magam..."

  • #2
    Sámuel elmegy az Izraeli Bankba.
    - Jó napot, Sámuel! - köszönti őt tisztelettudóan a bank alkalmazottja.
    - Jó napot. Azért jöttem, hogy 1$ hitelt kérjek.
    -1$-t ?? De Sámuel, hisz ezt minden probléma nélkül levonhatjuk az ön
    bármelyik számlájáról.
    - Nem, én hitelbe kérek 1 $-t, amit egy hónapon belül megfizetek. Ha
    nem kapom meg ezt a hitelt, minden folyószámlámat megszüntetem az önök
    bankjánál, minden ékszeremet elviszem, megszakítok önökkel minden
    kapcsolatot.
    - De, Sámuel! Jó, ha így akarja, akkor megadjuk ezt a hitelt. Itt
    vannak az aláírandó dokumentumok.
    - Mekkora a kamat?
    - Havi 3%.
    - Rendben, de itt akarom hagyni a BMW-met garanciának.
    - Nem, Sámuel, erre semmi szükség. Az ön számlái elégséges garanciát
    nyújtanak.
    - Ha nem fogadják el a BMW-met garanciának, akkor megszüntetem az
    összes számlámat az önök bankjánál, kivonom az összes vagyonomat,
    ékszeremet.
    - Rendben, Sámuel, a Bank alagsori parkolójában hagyhatja a BMW-jét
    garanciaként 30 napra.
    - Tökéletes!
    Sámuel hazamegy, és boldogan mondja a feleségének:
    - Sára, Sára! Most már nyugodtan mehetünk nyaralni! Sikerült egy
    parkolót szereznem havi 0,03$-ért!

    Hozzászólás


    • #3
      Én is idemásolok egyet:

      Négy üzletember elmegy teniszezni. Mikor befejezik, egyikük elmegy fizetni, a többiek pedig elkezdenek társalogni:
      - Az én fiam olyan sikeres, hogy a múltkor egy házat vett egy barátjának.
      - Az semmi, az én fiamnak olyan jól megy, hogy nemrégiben két Mercedeszt vett az üzlettársának - mondja a másik.
      - Az én fiam tőzsdézik, és annyit keresett, hogy egy csomó részvényt adott egy ismerősének ajándékba - kontráz a harmadik.
      Közben visszajön a negyedik, kérdik tőle is, hogy mi újság a fiával?
      - Ne is mondjátok, az én fiam homokos. Nem vagyok rá büszke, de azért jól boldogul. A múltkor is kapott a barátaitól egy házat, két Mercedeszt és egy csomó részvényt...

      Hozzászólás


      • #4
        Jöjjön még egy rövid:

        Melyek a medve hónapok a tőzsdén?
        -SzeptemBEAR, OktóBEAR, NovemBEAR, DecemBEAR.

        Hozzászólás


        • #5
          Nem is olyan régen nagyon terjed a válság hatására:

          A nagy tőzsdeválság idején bemegy egy férfi a brókeréhez és megkérdi:
          - Mondd meg nekem őszintén, te nem aggódsz az ügyfeleid pénze miatt?
          - Csak nyugalom! - nyugtatja a bróker. - Nem lesz semmi baj. Én például úgy alszom, mint egy kisbaba.
          - Olyan nyugodtan?
          - Nem egészen. Alszom néhány órát, aztán felébredek és sírok reggelig...

          Hozzászólás


          • #6
            Ez pedig szerintem nagyon találó. Ha nem is a tőzsdével, de az életvitelünkkel kapcsolatban:

            A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
            - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
            - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
            - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
            Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.
            - És azután? - kérdezi a halász.
            - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
            - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
            - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
            - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
            - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
            - És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
            - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...

            Hozzászólás


            • #7
              Ha valakinek problémája lenne a jelenlegi pénzügyi válság megértésével, akkor az alábbiakban kommentár nélkül idézek egy érdekes történetet az ismeretlen szerző tollából. Talán ezek a sorok segíthetnek.
              "Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket.
              Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni.
              A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni.
              Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.
              Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35$-ert, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50 $-ért."
              A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket, és megvették az összes majmot.
              Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.
              Isten hozott a Wall Street-en..."

              Hozzászólás


              • #8
                Az alábbi kis példabeszéd már körbejár egy ideje az angol nyelvű blogokon és fórumokon, és most, hogy helyettünk a nép ismeretlen gyermeke lefordította, kis erőfeszítéssel megoszthatjuk a közzel, mert szerintünk érdemes. A történet bárszék-közgazdaságtan (barstool economics) címen fut, és valamiért szegény David R. Kamerschennek, a Georgia Egyetem professzorának tulajdonítják az írást, pedig nem ő volt az elkövetője. De ettől még mókás.
                Tételezzük föl, hogy 10 ember minden nap elmegy sörözni és összesen 100 dollárt fizetnek a végén. Ha úgy fizetnének a sörükért, ahogy most adót fizetünk, valahogy így nézne ki:
                Az első 4 ember (a legszegényebbek) nem fizetnének semmit.
                Az ötödik 1 dollárt fizetne.
                A hatodik 3 dollárt fizetne.
                A hetedik 7 dollárt fizetne.
                A nyolcadik 12 dollárt fizetne.
                A kilencedik 18 dollárt fizetne.
                A tízedik (a leggazdagabb) 59 dollárt fizetne.

                Ebben maradtak, és a tíz ember minden nap boldogan sörözött egészen addig, amíg a bár tulajdonosa kedvezményt nem adott nekik. "Mivel Ti régi, jó vásárlók vagytok, mától olcsóbban adom nektek a sört 20 dollárral." Onnantól a sör a 10 ember számára csak 80 dollárba került. A csapat továbbra is ugyanúgy szeretett volna fizetni a sörért, ahogyan adót fizettek, ami azt jelenti, az első 4 embert a változás nem érintette.
                Kiszámolták, hogy 20 dollár 6 részre osztva 3,33. Ha ekkora részt levonnának mindenki számlájából, akkor az ötödiknek és a hatodiknak sem kellene fizetni a sörért. Ezért a bár tulajdonosa azt javasolta, hogy az lenne igazságos, ha mindenkinek a részéből körülbelül ugyanakkora százalékot vonnának le, és tett egy javaslatot, hogy ez hogy nézne ki. Így:
                Az ötödik, ahogy az első 4 semmit se fizetne – 100% megtakarítás.
                A hatodik 2 dollárt fizetne 3 helyett – 33% megtakarítás.
                A hetedik 5 dollárt fizetne 7 helyett – 28% megtakarítás.
                A nyolcadik 9 dollárt fizetne 12 helyett – 25% megtakarítás.
                A kilencedik 14 dollárt fizetne 18 helyett – 22% megtakarítás.
                A tízedik (a leggazdagabb) 49 dollárt fizetne 59 helyett – 16% megtakarítás.
                Mind a 6 ember jobban járt a korábbi állapothoz képest és az első 4 továbbra is ingyen ivott. Amikor kimentek a bárból az emberek elkezdték összehasonlítgatni a megtakarításukat.
                - Én csak egy dollárt kaptam a 20 dolláros engedményből – mondta a hatodik – ő pedig 10-et mutatott a tízedik emberre.
                - Ez igaz! - kiáltotta a hetedik. Miért kap ő 10-et mikor én csak kettőt? A gazdagok kapják az összes kedvezményt!
                - Várjunk csak - kiabált az első négy kórusban – mi nem kaptunk semmit! A rendszer diszkriminálja a szegényeket!
                A kilenc ember körülvette a tizediket és jól elverték.
                A következő este csak kilencen jöttek el sörözni, leültek és a tízedik nélkül itták a söröket. Amikor a fizetésre került a sor rájöttek valami fontosra. Még együtt se volt annyi pénzük, hogy a számla felét kifizessék! Ez az, ahogy az adórendszer működik. Az emberek, akik a legmagasabb adókat fizetik, kapják a legnagyobb kedvezményeket az adókedvezményeknél. Ha túladóztatják és támadják őket, azért mert túlságosan gazdagok egyszer csak nem lesznek köztünk többet. Sőt előfordulhat, hogy külföldön fognak sörözni, ahol a légkör barátságosabb.

                Hozzászólás


                • #9
                  Válságkezelés

                  Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzióban, a
                  turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az eső, ezért elég
                  rosszul megy a bolt....és persze mindenki marhára el van adósodva. Ekkor
                  szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a recepcióhoz
                  megy és kér egy szobát. Lerak egy 100 euróst az asztalra, majd elirányítják
                  a szobájába, ami a harmadikon van. A hotel tulajdonosa fogja a 100 Euróst,
                  és szalad vele a hús beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását.A
                  hentes azonnal fogja a 100 Euróst és siet a nagykereskedőjéhez, hogy
                  megadja neki a lóvét.
                  A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához,
                  hogy kifizesse neki a disznókat, amit még korábban hitelre kapott tőle.
                  Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malac vágtában viszi Sophie-nak,
                  a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben
                  szolgáltatásokat. Sophie pedig boldogan sétál be a 100 Euróssal a mi kis
                  hotelunkba, hogy kifizethesse végre a szobákat, amire felvitte a pasikat az
                  elmúlt hetekben. Leteszi a pultra a 100-ast. Ebben a pillanatban lejön a
                  harmadikról a gazdag orosz. Kijelenti, hogy ez a szoba neki nem felel meg,
                  és kéri vissza a pénzt. A tulaj odaadja, ő pedig fogja a 100-ast és
                  távozik.

                  Nos: VÉGÜL NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL ÉS MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ
                  ADÓSSÁGÁT !!!

                  ENNYIRE EGYSZERŰ VOLNA MEGOLDANI A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁGOT ?

                  Hozzászólás


                  • #10
                    A bróker egyik este későn ér haza. A felesége ráförmed:
                    - Hol a pokolban voltál?
                    - Tetováltatni - válaszolja.
                    - Tetováltatni?? - Szörnyülködik az asszony. - Milyen tetoválást
                    csináltattál?
                    - Egy tízezrest tetováltattam a cerkámra. - feleli büszkén.
                    - Hogy a pokolba jutott ez eszedbe? - Csóválja hitetlenkedve a fejét a nő.
                    - Mi a fenének tetováltat egy bróker egy tízrongyost a farkára?
                    - Hát először is szeretem látni, ahogyan nő a kontóm. Másodszor, szívesen
                    eljátszadozom a pénzemmel. Harmadszor, szeretem a markomban tartani a
                    vagyonomat, végül pedig vásárlás helyett itthon maradhatsz, és annyiszor
                    verhetsz el tíz rongyot, ahányszor csak akarsz!

                    Hozzászólás


                    • #11
                      Felszáll a repülőgép, a kapitány a pilótafülkéből mikrofonon keresztül beszél.
                      -Kedves utasaink! Köszönjük, hogy a mi légitársaságunkkal utaznak. Amintlátják az ég kék,a felhők is gyönyörűek, vagyis csodaszép időnk van, ésa géppel is minden rendben...
                      - Ó, A FRANCBA!!!

                      Az utasok halálra váltan ülnek helyükön, moccanni se mernek, amikor is újból a kapitány hangja hallatszik :

                      - Elnézésüket kérem, de magamra öntöttem a kávémat. Látniuk kéne a nadrágom elejét!

                      Erre az egyik utas:
                      - Az enyémnek meg a hátulját...

                      Hozzászólás


                      • #12
                        Négy üzletember elmegy teniszezni. Mikor befejezik, egyikük elmegy fizetni, a többiek pedig elkezdenek társalogni:
                        - Az én fiam olyan sikeres, hogy a múltkor egy házat vett egy barátjának.
                        - Az semmi, az én fiamnak olyan jól megy, hogy nemrégiben két Mercedeszt vett az üzlettársának - mondja a másik.
                        - Az én fiam tőzsdézik, és annyit keresett, hogy egy csomó részvényt adott egy ismerősének ajándékba - kontráz a harmadik.
                        Közben visszajön a negyedik, kérdik tőle is, hogy mi újság a fiával?
                        - Ne is mondjátok, az én fiam homokos. Nem vagyok rá büszke, de azért jól boldogul. A múltkor is kapott a barátaitól egy házat, két Mercedeszt és egy csomó részvényt...

                        Hozzászólás


                        • #13
                          nyolc karakter

                          Hozzászólás


                          • #14
                            túlhajtott tőzsdecápa

                            Hozzászólás


                            • #15
                              Beszélő Bulldog, és Tőzsdéző Transznemű... mondhatom laza
                              A Válságkezelés meg egy érdekes jelenség... tessék egy kis Kohn is mindehez

                              Az elszegényedett Kohn perecet árul a tőzsde előtt, ebből próbálja fenntartani magát.
                              - És, hogy megy neked, Kohn? - kérdezi egy ismerőse.
                              - Amióta sikerült kiegyeznem a bankkal, nincs okom panaszra...
                              - Hm... Mi volt az egyezség?
                              - Én nem veszek tőlük értékpapírokat, ők nem vesznek tőlem perecet...

                              Hozzászólás

                              Working...
                              X